Ahhoz, hogy az elektronikus eszközök megfelelően működjenek és minden helyzetben a megfelelő parancsot hajtsák végre, vezérlőrendszerre van szükségük. A klasszikus, kábelekből és kapcsolókból álló vezetékezést, a kapcsolás-programozott vezérlést (VPS) egyre inkább felváltja a programozható logikai vezérlő (PLC). A kapcsolók közötti fizikai összeköttetések helyett a folyamatokat digitálisan programozzák. Ez nemcsak könnyebbé, hanem lényegesen sokoldalúbbá és gyorsabban módosíthatóvá is teszi.

A PLC alapvetően egy robusztus folyamatszámítógép, egy folyamatos működésre tervezett ipari számítógép. Operációs rendszerből (firmware), jelbevezetésekből és kimenetekből, valamint interfészből áll. Ez teszi lehetővé a kommunikációt a felhasználói programmal, meghatározza az adatvonalak fizikai jellemzőit, és úgymond fordít a felhasználó és a vezérlő között.

Az alkalmazástól függően számos különböző interfész létezik. Ezek átviteli sebességben és távolságban különböznek.

Az EIA-232, más néven RS 232 egy soros interfész, amely a számítógépes szektorban volt elterjedt. Alkalmas alacsony átviteli sebességű, rövid, akár több méteres távolságokra történő átvitelre. A jeleket kezdetben 25 tűs, később 9 tűs csatlakozókon keresztül továbbították, amelyeket néhány évvel ezelőttig a számítógépes ágazatban is általánosan használtak. A bináris jeleket (0 és 1) különböző feszültségállapotokkal írják le. A szabványokat az amerikai Electronic Industries Alliance (EIA) határozza meg, amely korábban az ajánlott szabvány (RS) kifejezést használta.

Az EIA-485, más néven RS 485, egy soros interfész alacsony költségű adatkommunikációra, nagy átviteli sebességgel, több megabit/másodperc, néha akár gigabit/másodperc tartományban. Mivel az EIA-485 egyetlen vezeték helyett vezetékpárt használ, kevésbé érzékeny az interferenciára, és hosszabb átviteli utakra is alkalmas. Más interfészekkel, például az RS 232-vel ellentétben a csatlakozócsapok kiosztása és a protokoll nincs meghatározva, és az alkalmazás függvényében változhat.

Az EtherCAT (Ethernet a vezérlő automatizálási technológiához) a helyi Ethernet hálózat kiterjesztése. Lehetővé teszi, hogy több adatállomás, például számítógépek vagy más elektronikus eszközök egyszerre kommunikáljanak egymással. Az Ethernet működési elve miatt a valós idejű alkalmazások esetében bizonyos korlátozásokkal rendelkezik. A klasszikus Ethernetben az adatcsomagokat először fogadják, értelmezik, majd másolják a folyamatadatokat. Ennek a folyamatnak a felgyorsítására fejlesztette ki a Beckhoff az EtherCAT rendszert. Ez lehetővé teszi, hogy a hálózatra csatlakoztatott eszközök valós időben nyerjék ki a számukra szánt adatokat. A feldolgozás során a késleltetés így néhány mikromásodpercről (a másodperc milliomod része) néhány nanoszekundumra (a másodperc milliárdod része) csökken.